Az algák több ezer éve szolgálnak az ember táplálékául, valamint sokféle fizikai probléma és betegség esetén hozhatnak gyógyulást. A távolkeleti tengerpartokon, például Japánban már i.e. 6000 körül bizonyítottan fogyasztották az algákat, az i.sz. 900-ból származó írásos emlékek pedig ugyanerre utalnak.

A spanyol hódítások idejéből származó jelentésekből kiderül, hogy a Technotitlan-hoz (mai Mexikóváros) közeli Texcoco tó mellet élő bennszülöttek AFA algát gyűjtöttek a tóból, hogy napszárította pogácsát csináljanak belőle. Ezt nevezték tecuitlatl-nak.

Mexikó meghódítása című könyvében Prescott beszámol róla, hogy Technotitlan lakói valamilyen „nyálkát” gyűjtöttek össze a tóból, melyet tápanyagdús pogácsa formájában fogyasztottak el. A tó felszínéről szedték össze ezt a zöld anyagot, és a napon

szárították meg. A tecuitlatl nevet adták neki, ami azt jelenti, kövek ürüléke, mivel úgy hitték, az alga a kövektől származik. Sajtként fogyasztották az AFA algát, mert ízében és zamatában rá hasonlított, és piacokon árulták.

A Csád tóban növő AFA algát a mai napig begyűjtik a helyi afrikai törzsek. Kemény

pogácsákat csinálnak belőle, melynek neve dihé. Technotitlan lakóihoz hasonlóan ezek

a bennszülöttek is a tó felszínéről gyűjtik be a mikroalgákat, és sekély homoklyukakba teszik, hogy a nap megszárítsa őket. Száradás után az algapogácsákat megtisztítják a homoktól. Darabokra törik, és már eszik is, vagy viszik őket a piacra.

Az Egyesült Nemzetek dokumentálta a Csád tó mellett élő, dihét fogyasztó emberek kiváló általános egészégi állapotát.

Bio kék-zöld AFA alga